Megszemélyesített felmutatós kártyák:
a kártyákon szerepel a név vagy/és fénykép a kártya tulajdonosáról, itt az azonosítás megoldott, csak a kártya tulajdonosa használhatja a kártyát, de a feldolgozás továbbra is manuális.

Vonalkóddal ellátott kártyák:
a kártya feldolgozása itt már nem manuális, hanem vonalkód olvasóval történik és egy meglévő adatbázisból használ a vonalkódhoz tartozó adatokat, név, kedvezmény mértéke, vevőcsoport adatok, stb…..

Mágnescsíkos kártyák:
a kártya hátoldalán lévő csík segítségével történik a beazonosítás, az adatfeldolgozás hasonlóan a vonalkódoshoz adatbázisból történik.

Chip kártyák:
Ennél a kártyatípusnál a törzsvásárló adatai, valamint a felhasználások adatai a központi adatbázis mellett, magán a kártyán is tárolhatók, gyűjthetők. Ennek a kártyafajtának a kezeléséhez általában bankkártya elfogadó terminál, vagy számítógéphez illeszthető, chipkártya olvasó eszköz szükséges. Ez a legbiztonságosabb rendszer, és a legrugalmasabb is. A kártya élettartama és megbízhatósága többszöröse a mágnescsíkkal ellátott kártyáknak.

Felhasználási területek:

• Törzsvásárlói kártyák
  
• Klub kártyák
  
• Tagsági kártyák
  
• Pontgyűjtő kártyák
  
• Bérletek
  
• Ajándék utalványok
  
• VIP kártyák
  
• Belépő kártyák (Pass-ok)

Még az első világháború előtt 1914-ben a Western Union nevű amerikai szervezet bocsátott ki hűségkártyát (loyalty card) ügyfeleinek fémlap formájában. Ugyancsak ebben az időben jelent meg a fém telegram-kártya (a telefonkártya előképe), az első hitelkártya (amerikai Sears áruház), és a Mobil Oil hitelkártyája legjobb ügyfelei részére.

Az első világháború, majd az 1929-es nagy gazdasági világválság természetesen nem segítette elő a kártyás készpénzkímélő rendszerek fejlődését. A második világháború után azonban a fejlett országokban, megnőtt az igény egy világszerte használható készpénz-kímélő fizetőeszköz iránt az eddig használatos csekk kiváltására, amelynek kezelése nagyon kényelmetlen és költséges volt. Közben létrejött a műanyag-ipar és a plasztik elindult világhódító útjára.

Elsőként a Diners' Club bocsátotta ki 1950-ben az első plasztik utazási és szabadidő kártyát az USA-ban. Ehhez egy füzetet mellékelt ügyfeleinek, megjelölve azt, hogy melyik szállodában és étteremben használhatják kártyájukat.

1951-ben New-Yorkban a Franklin National Bank bocsátott ki először plasztik banki hitelkártyát, amely előképe volt a ma is működő hitelkártya rendszernek.

1957-ben még elég csekély volt az eredmény. 26 amerikai bank 800 ezer kártyát bocsátott ki, és ezeket 11 ezer kereskedő fogadta el. A tranzakciók összegét 40 millió USD-ra becsülték.

1958-ban már az olyan nagy bankok is fantáziát láttak a hitelkártyában, mint a New-Yorki Chase Manhattan, vagy Californiában a Bank of America. A Bank of America, Californiában újabb kísérleti programot indított: ez évben az American Express szabadidő és utazási kártyája is megjelent.

A 60-as években jött el az ideje a bankkártya szövetségek megalakulásának az USA-ban. Így jött létre az Interbank és a Charge Master, amelyek azután egyesültek és 1967-ben már 1, 5 millió kártyabirtokost és 30 ezer kereskedőt képviseltek.

Európában Franciaország (Carte Bleue), Anglia (Barclaycard), Svédország (Eurocard), Hollandia (Betaalpas), valamint Belgium és Németország voltak az úttörők. 1967-ben svéd és francia együttműködéssel jött létre az először csak szállodai és éttermi szolgáltatásokat nyújtó Eurocard, kezdetben stockholmi székhellyel, amely azután Belgiumba költözött, ahol ma is székel.

A plasztik hitelkártyákra nyomdai úton felvitték a kártya és a kibocsátó bank nevét, a kártyaszámot, a kártyabirtokos nevét, az érvényességi keltezés és egy aláírás csíkot. Később bevezették a dombornyomást és ezután megjelentek a kártya lehúzó készülékek (imprinterek).

A mágnes csík csak később jelent meg a kártyákon, amikor az International Standardization Organisation (ISO) kidolgozta és elfogadta azok szabványait.

1968-ban az Eurocard stratégiai szövetséget köt az amerikai Interbank Card Association-nal. A France Cartes is tagja lesz ennek a szövetségnek, amely felveszi a MasterCharge nevet.

.A visszaéléseknek tulajdonítható bizonytalan évek után 1968-tól konszolidációs időszak következett, amelyet a hitelkártya társaságok megállapodásai, valamint az első pénzjegykiadó automaták megjelenései jellemeztek.

Az első pénzjegykiadó automatát (ATM-et) Párizsban 1971-ben helyezték üzembe, amelynél már mágnescsíkos kártyát használtak PIN (Personal Identity Number = személyazonosító szám) kóddal.

1971-ben a francia Total benzinkút társaság kibocsátja a Carte Grand Routier üzemanyag és autópálya kártyáját.

1973-ban a francia Carte Bleue, a BankAmericard és az angol Barclaycard egyezményt köt a kölcsönös kártyaelfogadásra, így létrejön a Carte Bleue Internationale.

1973-74-ben a Carte Bleue Internationale a csalások, megelőzésére bevezeti a telefonos autorizációt (hitelesítést).

1974-ben a Banque de Paris et Pay-Bas megindítja a Télébanque-ot, az első házi bankszolgáltatást.

Az ISO (Intenational Standardization Organization) 1977-ben elfogadja a mágnescsíkos bankkártya alkalmazására vonatkozó szabványokat.

1978-tól a francia autópályákon elfogadják fizetőeszközként a Carte Bleue hitelkártyát.

1979-től az összes Visa kártya mágnes csíkos lesz. A nagy francia áruház-hálózatok (Galerie Lafayette, Samaritaine, Printemps stb.) elfogadják a francia Carte Bleue bankkártyát. Új fogalom születik: a publiphone, a kártyával működő nyilvános telefonállomás, egyelőre próbaként mágnes csíkos, illetve hologramos kártyával. A Crédit Agricole Mutuel de Lyon elektronikus fizetésre bankkártyát bocsát ki, amely személyazonosító számmal (PIN) működik.

1980-ban a párizsi pályaudvarokon 120 ATM-et telepítenek. A Carte Bleue -t kipróbálják egy szállodaláncnál (Climat de France).

1981-ben Londonban létrejön a Visa Europe.

1983-ban megkezdődik az ATM-ek telepítése a francia üzemekben és kórházakban.

1983-tól biztonsági okból a Visa és a MasterCard is hologrammal bocsátja ki kártyáit.

1999-ben az Europay International több mint 239 millió, a MasterCard International 700 millió, a Visa International 970 millió kártyát bocsátott ki. A tranzakciók száma és az azokhoz tartozó pénzösszegek nagysága ugyanebben a sorrendben: 9,7 milliárd és 827 milliárd euro értékben, illetve 727 milliárd. (…)
A kártyákat elfogadó ATM-ek (Automated Teller Machine = pénzjegy kiadó automata) mindhárom nemzetközi társaságnál 500 és 560 ezer között van. Végezetül ugyanebben a sorrendben a kártyákat világszerte elfogadó kereskedők száma: 17,3 millió illetve a legutóbbié 18,8 millió.

Magyarországon a kibocsátott bankkártyák száma 2000. szeptember végén megközelítette a 4,3 milliót. Az állomány 64 %-át Europay (MasterCard), 33 %-át Visa-védjeggyel ellátott plasztiklapok tették ki. Ezek a legdinamikusabban fejlődő kártya-társaságok, ezek mellett az American Express (Amex) és Diner's kártyák is jelentős számban vannak forgalomban. A csak belföldön használható kártyák száma csökkenőben van.

A technikai hátterek fejlődése mind az előállítás mind a felhasználás terén költség-hatékonnyá váltak az évek folyamán, így egyre több felhasználási terület alakul ki a plasztik kártyák világában.

Manapság már felhasználásuknak csak az emberi leleményesség szabhat határt.